A kutyák ugatása az emberi beszéd eredetéhez is közelebb vihet

Magyar kutatók különleges kérdésre keresik a választ: képesek lehetnek-e a kutyák hangadásuk tudatos módosítására, és mit árulhat el mindez arról, hogyan alakult ki az emberi beszéd. Az ELTE kutatói a kutyák vokális kommunikációját vizsgálják, mert a háziasítás során négylábú társaink hanghasználata jelentősen megváltozhatott.

A kutatás első hallásra egyszerűnek tűnő kérdése mögött komoly evolúciós probléma húzódik meg. Az ember ugyanis különleges képességgel rendelkezik: rendkívül rugalmasan tud új hangokat megtanulni és ezeket összetett kommunikációs rendszerben használni. A tudósok azt szeretnék jobban megérteni, milyen evolúciós lépések tették ezt lehetővé.

Miért éppen a kutyákat vizsgálják?

A kutyák több mint tízezer éve élnek szoros kapcsolatban az emberrel. A háziasítás során nemcsak a viselkedésük változott meg, hanem a társas kommunikációjuk is különleges irányt vehetett. A kutyák rendkívül érzékenyen reagálnak az emberi gesztusokra, figyelnek a tekintetünkre, és sok esetben meglepően jól követik a szándékainkat.

Ez teszi őket érdekes modellé az evolúciókutatók számára. Ha ugyanis a nagyobb szociális tolerancia és az együttműködés elősegítette a rugalmasabb kommunikációt, akkor a kutyák története fontos párhuzamokat kínálhat az emberi evolúció bizonyos szakaszaihoz.

A kutya nem emberi nyelven beszél

A kutatás egyik fontos félreértését érdemes rögtön tisztázni: a tudósok nem azt próbálják elérni, hogy a kutyák emberi szavakat mondjanak. Nem arról van szó, hogy egy kutyát beszédre akarnának tanítani.

A kérdés sokkal alapvetőbb. Arra kíváncsiak, hogy az állat képes-e megtanulni saját hangadását bizonyos helyzetekben módosítani. Például meg tudja-e tanulni, hogy egy jelzésre olyan nyüszítést vagy ugatásszerű hangot adjon, amelyet egyébként egy adott érzelmi vagy viselkedési helyzet váltana ki.

Ez azért érdekes, mert a vokális tanulás jóval ritkább képesség az állatvilágban, mint azt elsőre gondolnánk. Egyes fajok, például több madár- és emlőscsoport tagjai képesek hangjaik módosítására, míg az emberszabású majmok vokális rugalmassága korlátozott.

Az ugatás a háziasítás egyik nyoma lehet

A kutya és a farkas hangadását összehasonlítva is feltűnő különbségek láthatók. A farkasok a kutyákhoz képest sokkal ritkábban ugatnak, miközben a kutyák rengeteg különböző helyzetben használják ezt a hangadást.

A 24.hu által bemutatott kutatás szerint az ELTE szakemberei azt is vizsgálják, hogy a háziasítás megváltoztatta-e a kutyák hanghasználatát. Az egyik lehetséges magyarázat szerint őseink azokat az állatokat részesíthették előnyben, amelyek hanggal hatékonyabban tudtak jelezni, például veszélyt vagy idegent.

Így az ugatás idővel a kutya egyik legjellegzetesebb kommunikációs eszközévé válhatott. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden egyes ugatás ugyanazt jelenti. A hangmagasság, a ritmus, az ismétlődés és a helyzet együtt sokkal többet árulhat el az állat állapotáról.

A Budapest BARKS Lab különleges kísérletei

A kutatók a Budapest BARKS Labban különböző érzelmi és viselkedési helyzetekben vizsgálják a kutyák hangadását. A felvételek között játék, elválasztás vagy meglepő tárgyak által kiváltott hangok is szerepelnek. A szakemberek nemcsak az ugatást, hanem például a nyüszítést, a pulzust és a viselkedést is figyelik.

A cél az, hogy minél pontosabban kiderüljön, milyen kapcsolat van az adott helyzet, a kutya belső állapota és a kiadott hang között. Ha pedig azt is sikerül bizonyítani, hogy az állat képes egy tanult jelre módosítani a hangadását, az fontos információ lehet a vokális tanulás evolúciójáról.

Mit árulhat el mindez az emberről?

Az emberi beszéd kialakulása az evolúció egyik legösszetettebb kérdése. Nem tudjuk közvetlenül megfigyelni, hogyan kommunikáltak több százezer vagy millió évvel ezelőtt az emberelődök, ezért a kutatók közvetett bizonyítékokból próbálnak következtetni.

A kutyák története azért érdekes, mert a háziasítás egyfajta természetes kísérletként is felfogható. Egy vadon élő ragadozó több ezer generáció alatt olyan állattá vált, amely rendkívül jól együttműködik az emberrel. Ha a társas tolerancia és a rugalmasabb kommunikáció között valóban kapcsolat van, a kutyák segítségével közelebb kerülhetünk annak megértéséhez, milyen körülmények segíthették az emberi kommunikáció fejlődését.

A gazdi sokszor többet ért az ugatásból, mint hinné

A kutyatulajdonosok számára mindez azért is érdekes, mert egy hosszú együttélés során a gazdi gyakran megtanulja felismerni kedvence különböző hangjait. Más lehet a hang, amikor a kutya játékot szeretne, amikor egyedül maradt, amikor valami megijeszti, vagy amikor egy idegenre figyelmeztet.

Korábbi magyar kutatások már azt is vizsgálták, hogyan ismerik fel az emberek a kutyaugatás érzelmi tartalmát. Ezek alapján az emberek bizonyos helyzetekben akkor is képesek következtetni a kutya érzelmi állapotára, ha egyébként nem ismerik az állatot.

Nem „kutyabeszédet” akarnak létrehozni

A kutatás egyik legizgalmasabb része éppen az, hogy a tudósok nem szeretnének túl messzire menni az eredmények értelmezésében. Ha egy kutya megtanul egy hangot egy adott jelre kiadni, az még nem jelenti azt, hogy nyelvi értelemben kommunikálna.

A vokális kontroll azonban fontos építőelem lehet. Az emberi beszédhez ugyanis nem elég hangokat kiadni: azokat rugalmasan, tanult módon és szándékosan kell tudni módosítani. Ezért lehet jelentős minden olyan állatkísérlet, amely a hangadás feletti kontrollt vizsgálja.

A kutyák tehát nem fognak holnap megszólalni

A jelenlegi kutatás alapján semmi okunk azt gondolni, hogy a kutyák hamarosan emberi mondatokkal fognak válaszolni a gazdiknak. A valódi tudományos kérdés ennél sokkal érdekesebb: mennyire rugalmas a kutya hangképzése, és milyen tanulási képességek állnak mögötte?

Ha sikerül jobban megérteni a kutyák vokális tanulását, az nemcsak a négylábúak kommunikációjáról mondhat el többet, hanem az emberi beszéd evolúciós hátteréről is. A kutyaugatás így egy olyan kutatási ablak lehet, amelyen keresztül a saját kommunikációnk múltjára is ránézhetünk.