Két tacskó mindig elfáradt séta közben – de a kutyasitter hamar rájött a trükkjükre

Michelle Wilcock már két éve működteti kutyafelügyelettel foglalkozó vállalkozását az angliai Barnsleyben, ezért pontosan tudja, hogy nincs két egyforma kutya. A legtöbb négylábúnál a séta egyszerűen séta: indulás, szimatolás, mozgás, majd hazatérés. Buddy és Jake, a két tacskó azonban egészen más szabályok szerint játszik.

Amikor Michelle náluk vigyáz, rendszeresen elviszi őket sétálni a környéken és a közeli parkokban. A két kutya eleinte láthatóan örül a programnak, néhány perc után azonban úgy fest, mintha hirtelen elfogyott volna az energiájuk. Lassan cammognak, és minden mozdulatukkal azt sugallják: ideje lenne hazamenni.

Csakhogy a történetnek van egy csavarja. Amint Michelle megfordul és tényleg az otthonuk felé indul, Buddy és Jake szinte pillanatok alatt életre kelnek.

A séta elején még lelkesek

Michelle szerint Buddy és Jake valójában örömmel várják a sétákat. Nem arról van szó, hogy félnek a póráztól, nem szeretnek kint lenni, vagy ne lennének kíváncsiak a külvilágra. A lelkesedésük inkább addig tart, amíg a séta ötlete izgalmasabb, mint maga a hosszabb út.

Amikor ténylegesen elindulnak, a két tacskó meglehetősen hamar elkezd lassítani. A kutyasitter egy idő után felismerte a mintát, és rájött, hogy a „fáradtság” feltűnően gyakran akkor jelentkezik, amikor még messze van az otthon.

Amikor azonban Michelle azt mondta, hogy rendben, akkor forduljanak vissza, a két kutya reakciója minden kétséget eloszlatott. A lassú, ráérős haladásból hirtelen szinte futás lett.

A hazafelé vezető út már egészen más

Az egyik videóban is jól látható a különbség. Buddy és Jake kifelé szinte komótosan vánszorognak, mintha egyetlen újabb lépés komoly erőfeszítésükbe kerülne. A forduló után viszont, amikor megértik, hogy a következő állomás az otthon, felgyorsulnak.

Michelle szerint az is érdekes, hogy ha ilyenkor eltérnek a hazafelé vezető útvonaltól, azt a kutyák nem fogadják túl lelkesedéssel. Mintha pontosan tudnák, merre kell menniük, és semmi kedvük nem lenne egy újabb kitérőhöz.

Ez a viselkedés természetesen nem azt jelenti, hogy a kutyák minden esetben megjátsszák a fáradtságot. A valódi kimerültség kutyáknál is létező jelenség, és egy felelős gazdinak vagy kutyasitternek mindig különbséget kell tudnia tenni a játékos vonakodás és a tényleges túlterhelés között.

Tényleg elfáradhat egy kutya a sétában

A kutya életkora, egészségi állapota, testalkata, kondíciója, időjárás és a séta hossza mind befolyásolja, mennyi mozgás az ideális. Egy rövid lábú, hosszú hátú tacskónál ráadásul nem érdemes pusztán a tempóból megállapítani, hogy mennyire érzi jól magát.

Ha egy kutya erősen liheg, rendszeresen leül vagy lefekszik, nem akar továbbmenni, bizonytalanul mozog, sántít, feltűnően lassú, vagy a meleg miatt nehezen viseli a mozgást, a programot meg kell szakítani és pihenést kell biztosítani. Különösen meleg időben fontos figyelni arra, hogy a kutya ne hevüljön túl.

Buddy és Jake esetében azonban a gyors hazafutás éppen arra utalt, hogy nem egyszerűen elfogyott az erejük. Inkább arról lehetett szó, hogy a hosszú séta nem volt akkora motiváció számukra, mint az otthon kényelme.

A kutyák is tudják, mit szeretnének

A történet azért is vicces, mert sok gazdi felismerheti benne saját kutyáját. Vannak ebek, amelyek imádják a hosszú kirándulásokat, mások inkább a rövidebb sétát, a szimatolást és a pihenést részesítik előnyben. Egyes kutyáknál még az útvonal is fontos: ugyanazt a megszokott kört boldogan teljesítik, míg egy másik irány már kevésbé vonzó.

A kutyák ráadásul nagyon jól tudnak társítani bizonyos helyeket és eseményeket. Az otthonhoz vezető ismerős utcák, kapuk, szagok és hangok mind jelezhetik számukra, hogy közeledik a pihenés. Buddy és Jake lelkesedése így könnyen lehet annak a felismerése is, hogy már „jó úton vannak”.

Michelle számára a két tacskó több mint munka

A kutyasitter története azonban nemcsak a két vicces tacskóról szól. Michelle azért kezdett mások kutyáival foglalkozni, mert saját kutyája, Lola elpusztult, és úgy érezte, egy kutya nélkül a ház többé nem ugyanaz.

Elmondása szerint nem akarta még egyszer átélni ugyanazt a veszteséget, ezért inkább mások kedvenceit kezdte gondozni. A hozzá kerülő állatok így nem csupán ügyfelek számára feladatot jelentő kutyák: társaságot és érzelmi kapcsolatot is adnak neki.

Buddy és Jake története pedig pontosan az ilyen mindennapi pillanatok egyikét mutatja meg. A két tacskó nem okozott komoly problémát, egyszerűen csak sajátos módon jelezte, hogy szerintük hol kellene véget érnie a kirándulásnak.

Nem minden „fáradtság” egyforma

A legfontosabb tanulság mégis az, hogy a kutyák viselkedését mindig az egész helyzetben érdemes értelmezni. Ha egy eb lelassul, érdemes megnézni, miért: melege van? Fáj valamije? Túl sok volt a mozgás? Megijedt valamitől? Vagy egyszerűen csak úgy döntött, hogy ő már inkább otthon pihenne?

Buddy és Jake esetében a válasz meglehetősen egyértelmű lett, amikor Michelle megfordult. A két „kimerült” kutya hirtelen szinte száguldani kezdett, amint megérezték a hazafelé vezető út ígéretét.

Lehet, hogy a két tacskó nem a séta végétől félt, hanem éppen annak örült a legjobban. Mert van olyan kutya, amelyik számára az igazi jutalom nem a hosszabb kirándulás, hanem az, amikor végre meglátja otthon a kaput.

Képünk illusztráció.