11 év szolgálat és szeretet – elment Székelyföld első lavinakutyája

Tizenegy év. Ennyi ideje szolgálta a hegyeket, az embereket – és a reményt – Tas von Gróf Box, a Maros megyei hegyimentők kivételes holland juhászkutyája. Nem egy volt a sok közül: ő volt Székelyföld első hivatalos lavinamentő ebe. És most elment.

Tas több volt, mint egy kutya. Társ, kolléga, hős – olyan lény, aki vakon bízott az emberben, és ha kellett, életet kockáztatott, hogy másokat megmentsen. Miközben a világ lent zajlott a maga tempójában, ő odafent, a hegyek között kereste a bajba jutottakat. Csendben, kitartóan, fáradhatatlanul. A lavina alatt rekedt emberek utolsó esélye – sokszor épp az ő orra, elszántsága, és hűsége volt.

Tas munkája nyomán nemcsak életek menekültek meg, de egy új korszak is elkezdődött: az ő példáján nőtt fel Székelyföld lavinamentő generációja. Az utód, Néró már egy másik világban tanul, de még mindig abban a szellemiségben, amit Tas hozott el a hegyekbe.

A Mozaik friss riportja Néróról és gazdájáról szól, de minden képkockában ott van valahol Tas is. Az a bölcs tekintet, az a feszültség a hóban, amikor elindul a keresés – és az a megnyugvás, amikor valakit megtaláltak.

Tas most már pihen. De amit ő letett az asztalra – az nem múlik el. Mert vannak kutyák, akik nemcsak a havat túrják szét, hanem valami sokkal mélyebbet is: a szívünket.