A Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér zsúfolt csarnoka, mint minden reggel, most is a megszokott nyüzsgésben úszott. Az utasok ideges sürgölődése, a poggyászok kerekeinek monoton csikorgása, és a hangosbemondó érthetetlen szavai mind hozzájárultak a napi rutin zűrzavarához. Azonban ezen a napon valami váratlan történt, ami egy egész országot megrázott.
A csendet hirtelen egy erőteljes, vészjósló kutyaugatás törte meg. Rex, a tapasztalt német juhászkutya, aki egy biztonsági őr oldalán pihengetett, váratlanul felugrott, és viharos gyorsasággal elindult. Maxim, a harmincas évei közepén járó biztonsági felügyelő, aki már évek óta dolgozott együtt a kutyával, azonnal kiáltott rá: „Rex! Állj meg!”
De Rex mintha meg sem hallotta volna a parancsot. A kutya dühödten rontott előre, és célpontja egy várandós nő lett, aki egy padon ült. A nő sápadt arccal, kezét a hasán tartva próbált védekezni, miközben rémülten kérte, hogy valaki vegye el tőle a kutyát.
– „Kérem, vigyék el innen ezt a kutyát! Mit csinál? Miért ugat rám?” – kiáltotta a nő, miközben Rex feszes testtartásban, morogva állt előtte.
A körülöttük lévő emberek megrémültek. Néhányan a telefonjukat előkapva filmezték az eseményt, mások hátráltak, próbálva elkerülni a kutyát. Maxim, izzadt tenyérrel markolva Rex pórázát, próbálta kordában tartani a kutyát.
– „Ez nem normális,” motyogta Maxim, miközben aggódva nézte a kutyát. – „Rex sosem viselkedett így.”
Maxim odament a nőhöz, aki már remegett a félelemtől. Megpróbálta megnyugtatni, és megkérte, hogy álljon fel, mivel protokoll szerint egy gyors biztonsági ellenőrzést kell végezniük. Veronika, a terhes nő, tiltakozott, de Maxim udvariasan elmagyarázta, hogy semmi komoly, csak rutinellenőrzésről van szó. A nő nehezen, de végül beleegyezett.
A biztonsági szobában, ahol Veronika egy hideg fém szék szélén ült, Maxim és kollégái átvizsgálták a táskáját, de semmi gyanúsat nem találtak. Rex azonban továbbra sem nyugodott. A kutya kaparta az ajtót, nyüszített és karmolta a padlót, mintha valami odabent tartózkodna, amit észlelt.
Veronika, miközben egyre sápadtabb lett, hirtelen összegörnyedt, és fájdalmasan felkiáltott:
– „A hasam… valami nem jó! A baba! Segítség!”
Maxim azonnal rádiózott, hogy hívja az orvosi személyzetet. Mire azok megérkeztek, Veronika már a földön feküdt, és arcát verejték öntötte. Az orvos, miután gyorsan megvizsgálta, elhűlve szólalt meg:
– „Ez nem szülés. Valami más… valami idegen van a hasában.”
Az orvos, az asszisztens és a mentőcsapat gyorsan elindították az ultrahangot, miközben Rex hangosan ugatott, mintha figyelmeztetni próbálna. Az ultrahang képernyőjén a kép remegett, majd az orvos elfehéredett:
– „Ez nem magzat… ez egy távirányítós robbanószerkezet!”
A helyiség azonnal kiürült, és a reptér biztonsági személyzete teljes riasztást adott ki. Maxim, aki már érezte, hogy valami igazán szörnyű dolog folyik, egyre világosabban látta, hogy Veronika nem csupán áldozat, hanem valószínűleg egy élő bombát próbáltak használni.
Veronika zokogva próbálta magyarázni:
– „Nem tudtam! Esküszöm, nem tudtam! Azt mondták, hogy orvosi beavatkozás, hogy megvédjék a babát!”
A kutya viszont nem tévedett. Rex, a hűséges német juhászkutya, igazi hős lett, aki életet mentett. Később kiderült, hogy a szervezet, amely a „képzett orvosi beavatkozást” kínálta, valójában egy nemzetközi terrorszervezet volt, amely több országban végzett hasonló „orvosi vizsgálatokat”.
Veronika a klinikán, ahonnan a szolgáltatásokat igénybe vette, egy magánrendelőben találkozott egy „dr. Faragó”-val, akiről kiderült, hogy valójában egy hamis név alatt működő nemzetközi bűnöző.
Miután a hatóságok lerombolták a szervezet hálózatát, Maxim és Rex egy újabb sikeres küldetést hajtottak végre. Veronika és ikrei megmenekültek. A kórházban, mikor a kisfiú és kislány megszülettek, Veronika elnevezte őket: a kisfiú neve Rex lett.
A világ, ami most már hősöket is termel, végre ráébredt arra, hogy a csodák néha a legegyszerűbb dolgokban rejlenek, mint egy kutya hűséges szimatában.
Epilógus: Egy évvel később, egy parkban, Veronika, Maxim és Eszter kávézgatva nézték, ahogy Rex, a kutya, boldogan futott a kisfiúval. Rex, a hős, akinek köszönhetően három élet megmenekült.
