Egy csendes iowai kertvárosi utcán egy barna-fehér szuka kutya lassan vánszorgott, láthatóan minden erejét összeszedve. Csont és bőr volt, kimerült, és magányos. Nem volt senki, aki figyelt volna rá. Végül egy bokor alatt rogyott össze, teljesen feladva.
Ám szerencséjére épp arra járt egy fiatal srác, Marshall Neuzil, aki kiszúrta a kutyát, ahogy az levelek alól kémlelt kifelé. Egy pillanat alatt tudta, mit kell tennie: telefonált az apjának, Jeremy-nek, aki önkéntesként dolgozik az It Takes A Village nevű állatmentő szervezetnél.
„Amikor Marshall felhívta az apját, és elmondta, hogy egy sovány, legyengült kutya vánszorgott be az udvarukba, a család azonnal cselekedett, hogy megmentse ezt a kis lelket” – írta a szervezet a Facebookon.
A Neuzil család azonnal a menhelyre vitte a kutyát, ahol megvizsgálták, majd sürgősségi ellátásra a Muscatine Állatkórházba szállították. A személyzet úgy döntött, hogy a kutyát Marshall nevezheti el, hiszen ő volt az, aki elsőként segített rajta.
„Marshall szerint a Luna szép név ehhez az édes lányhoz – és mi is egyetértettünk” – írta az It Takes A Village.
Miután kiengedték a kórházból, Luna ideiglenes befogadók között vándorolt, míg a segítők keresték számára az ideális helyet. Végül egy tapasztalt nevelőcsaládhoz került, ahol nemcsak meggyógyult, hanem azt is megtanulta, hogyan legyen „jó kislány”.
„Meg kellett tanítani önuralomra és arra, hogy visszafogja magát” – osztotta meg a szervezet.
A hónapok során Luna befogadói sosem adták fel. Kitartással és türelemmel teljesen megváltozott a viselkedése és újra megtanult bízni.
„Hónapok kemény munkája után Luna csodálatos társsá vált” – írták.
És eljött a pillanat: Luna megismerkedett a végleges családjával – és rögtön világos lett, hogy ott a helye. Most már szerető otthonban él, biztonságban, és végre nyugodtan pihenhet.
„Köszönjük neked, Lori, hogy megláttad benne azt, aki valójában” – írta meghatottan a mentőcsapat.
