❤ Egy brazil pap, aki nemcsak befogadja a kutyákat, hanem gazdát is keres nekik 🐾

Amíg sok templomban a kutyákat legfeljebb az udvarra engedik be, Brazília egyik városában, Gravatában, van egy hely, ahol a kóbor ebek is otthonra találnak – mégpedig az oltár mellett.

João Paulo Araujo Gomes atya nem egy átlagos pap. Nemcsak prédikációi révén segít a közösségének, hanem szenvedélyesen küzd a kóbor kutyák megmentéséért is. Ez nála nem csupán néha-néha történik, hanem szinte mindennapos rutin.

Egy templom, ahol nemcsak az emberek lelke, de a kutyák élete is fontos

Az atya minden misén bemutat egy-egy mentett kutyát, remélve, hogy a hívek közül valaki beleszeret, és hazaviszi. És csodák csodájára: ez rengetegszer meg is történik. Az emberek látják, hallják a történeteiket, és a közösségi média segítségével is sokan felfigyelnek rájuk.

Több tucat kutya kapott már új esélyt így – olyan állatok, akik egyébként talán soha nem találtak volna szerető otthonra.

Nemcsak misén vannak ott – ott élnek vele

Az atya otthona is valódi menedék, ahol a beteg, sérült, vagy egyszerűen csak elhagyott kutyákat nemcsak befogadja, de eteti, állatorvoshoz viszi, gondozza, míg új gazdára nem találnak.

Három kutya már sosem fog máshová költözni – ők az atya „gyerekei” lettek. Ahogy mondja:
„Olyanok, mintha a fiaim lennének. Mindig az ágyamban alszanak.”

Amikor megkérdezték, miért teszi, így felelt:

„Mindig is bejöhetnek ide. Itt aludhatnak, kapnak enni, vizet. Ez az Isten háza. És ők is Isten teremtményei – ugyanúgy, mint mi.”

Több ez, mint jótékonyság. Ez valódi szeretet.

A pap története mára inspiráció lett nemcsak Brazíliában, hanem világszerte. Emberek ezrei osztják meg fotóit a templomi padok között fekvő kutyusokról, a misét áhítattal hallgató kutyákról, vagy az örökbefogadott új családtagokról. A templom szó szerint életeket ment.

Ez a történet emlékeztet minket valamire: hogy a szeretetnek nincs formája – lehet bundás, lehet négylábú – de ha szívből jön, az Isten is mosolyog rajta.