Egy amerikai biotechnológiai vállalat, a Colossal Biosciences bejelentette, hogy sikerült genetikai módosításokkal létrehozniuk három óriásfarkas kölyköt. A kutatók a valóságban több ezer éve kihalt, Trónok harcából ismert óriásfarkasok génállományát felhasználva hozták létre a kölyköket, akik a Romulus, Remus és Khaleesi nevet kapták. A kölykök genetikai módosítása a szürke farkasok génállományának módosításával történt, és a három kölyök közül két hím hat hónapos, míg a nőstény három hónapos. Ben Lamm, a cég vezetője a kutatás eredményét „óriási mérföldkőnek” nevezte.
A kutatók a projekt során két ősi óriásfarkas-fosszíliát, egy 13 ezer éves fogat és egy 72 ezer éves koponyát használtak fel a génszerkesztéshez. Az így nyert genetikai minták alapján a szürke farkasokat módosították, hogy küllemükben közelebb álljanak a kihalt óriásfarkasokhoz. A cél az volt, hogy a farkasok megjelenésükben a régi fajra emlékeztessenek, így különös figyelmet fordítottak a nagy testméretre, a vastag, világos színű bundára és az izmos állkapocsra. A szürke farkasok génjének 20 helyen történő módosítása után a genetikai anyagot egy kutyából származó petesejtbe ültették, és az embriókat kutyákba implantálták.
A Colossal Biosciences közleménye szerint az új óriásfarkasok védett területen élnek majd, és folyamatosan ellenőrzés alatt állnak. Az állatokat a biotechnológiai cég célja szerint a fajmegőrzéshez kapcsolódóan használják fel. George RR Martin, a Trónok harca szerzője és a Colossal egyik befektetője a projekt jelentőségét a valódi, egykor létező óriásfarkasok ökológiai szerepére helyezte, kiemelve, hogy az óriásfarkas nem csupán egy mitikus lény volt a fantázia világában, hanem valós ökológiai jelentőséggel bírt.
Azonban több szakértő is kétségbe vonja a Colossal bejelentésének teljes pontosságát. Nic Rawlence, az Otagói Egyetem paleogenetikai laboratóriumának vezetője szerint a létrehozott állatok valójában nem „feltámasztott” óriásfarkasok, hanem egy genetikai módosítással létrehozott szürke farkasok, amelyek csupán a kihalt óriásfarkas küllemét idézik. Az Otagói Egyetem zoológusa, Philip Seddon pedig azt emelte ki, hogy az óriásfarkasok és a szürke farkasok között jelentős evolúciós különbségek vannak, így a Colossal által létrehozott állatok inkább hibridnek tekinthetők, mint valódi óriásfarkasoknak.
Ezen kívül a tudósok megjegyezték, hogy bár a Colossal projektje fontos tudományos eredmény, a valódi kihalásmentesítést még nem sikerült megvalósítani, és a cég állítása, miszerint ez lenne az első ilyen eset a világon, nem állja meg a helyét, mivel 2003-ban spanyol kutatók már klónoztak egy kihalt pireneusi vadkecskefajt. Mégis, a projekt figyelemre méltó technológiai áttörést jelenthet, amely a jövőben hozzájárulhat a veszélyeztetett fajok megőrzéséhez. A vörös farkas például már profitálhatott a cég technológiájából, ugyanis a Colossal nemcsak az óriásfarkasok, hanem négy vörös farkast is klónozott.
