Az ELTE Etológia Tanszék kutatói érdekes felfedezéseket tettek: a különböző kutyafajták szaglási képességei között komoly eltérések vannak – derül ki a tudományos közleményükből.
A Scientific Reports című folyóiratban megjelent tanulmány több mint ötszáz, különféle fajtájú kutya szaglóképességét vizsgálta. A cél az volt, hogy kiderítsék, vajon azok a fajták, amelyeket eredetileg szimatolásra (mint például kopók), együttműködésre (például juhászkutyák), vagy éppen mindkettőre (mint a vizslák) tenyésztettek, mennyiben térnek el egymástól a keresési teljesítmény terén.
A kutatók a Természetes Keresési Feladat nevű, egyszerű, de jól bevált tesztet használták, amit korábban már farkasokon is alkalmaztak. A feladat lényege: a kutyának egy sor cserép közül ki kell szimatolnia, melyik alá rejtettek jutalomfalatot – mindezt tréning nélkül, csak az ösztöneikre hagyatkozva.
Az eredmények meglepőek voltak: például a terelésre szelektált border collie-k jobban teljesítettek, mint a vadászatra szelektált golden retrieverek, magyar és német vizslák, vagy akár a basset houndok és vérebek.
Gyorsaságban viszont a beagle vitte el a pálmát – ők gyorsabban megtalálták a jutalomfalatot, mint a legtöbb többi fajta, köztük a collie-k, labradorok vagy spánielek.
A tanulmányból az is kiderült, hogy a jobban képzett kutyák nem feltétlenül boldogultak jobban – sőt, meglepő módon lassabban reagáltak. A kutatók szerint ez amiatt lehet, mert a tapasztalt kutyák túl egyszerűnek találták a feladatot, és túl sokat gondolkodtak rajta, ami zavart okozott.
A kutyák egyéni jellemzői is számítottak: azok a négylábúak, akiket gazdáik fogékonyabbnak, nyitottabbnak írtak le, általában jobban teljesítettek – függetlenül attól, milyen fajtába tartoznak
