Így jelzi a kutya, hogy fél – ne nézd félre a jeleket

A kutyák sokszor jóval korábban jelzik, hogy egy helyzet kellemetlen vagy ijesztő számukra, mint ahogy azt a gazdi észrevenné. A félelem nem feltétlenül látványos remegés vagy menekülés: apró testbeszéddel is üzenhet a kutya, ezért érdemes az egész állat viselkedését figyelni.

A testbeszéd sokat elárul

A félelmetes kutya lehúzhatja a testét, hátracsaphatja a fülét, behúzhatja a farkát, félrenézhet, vagy megpróbálhat távolabb kerülni az adott ingertől. Gyakori jel az ajaknyalás, az ásítás és az is, amikor az állat hirtelen nagyon érdeklődni kezd a föld szaglászása iránt.

Nem minden farokcsóválás boldogság

A farok mozgását önmagában nem szabad boldogságnak tekinteni. A farok helyzete, a test merevsége, a fülek, a szemek és a száj állapota együtt adnak értelmezhető képet. Egy feszült, gyorsan csóváló kutya egészen más érzelmi állapotban lehet, mint egy laza testű, nyugodtan integető eb.

A félelem akár védekezésbe is fordulhat

Ha a kutya nem tud távolságot teremteni a számára ijesztő inger és önmaga között, a menekülési lehetőség hiánya fokozhatja a stresszt. Súlyosabb helyzetben a morgás, kitörés vagy akár harapás is megjelenhet. Emiatt a korai jelek felismerése biztonsági kérdés is.

Hogyan segítsünk?

A félelmet nem érdemes büntetni. Inkább növeljük a távolságot, adjunk a kutyának menekülési lehetőséget, és fokozatosan, kontrolláltan szoktassuk a kiváltó ingerhez. Tartós vagy erős félelem esetén állatorvos vagy képzett viselkedési szakember segítsége lehet indokolt.

A kutya testbeszéde tulajdonképpen folyamatos párbeszéd a gazdival: minél hamarabb megértjük, amit mond, annál könnyebb megelőzni a problémákat.