A Debreceni Egyetem joghallgatója, ifjabb Bak Attila nemcsak a jogi pályára készül, hanem egy sokkal szőrösebb és sokkal kihívásokkal telibb világban is komoly szerepet vállal: a kuvasztenyésztésben. Pár év alatt nemcsak a magyar tenyésztők élvonalába került, de kutyái már nemzetközi szinten is komoly sikereket értek el. Ennél is fontosabb azonban a küldetése: életben tartani egy ősi magyar fajtát, amely mára a kihalás szélére sodródott.
Forrás: BDR Média
Attila 2019-ben kezdett el komolyabban foglalkozni kuvaszokkal. Azóta két kiemelkedő kutyája, Ajándék és Avar, hazai és nemzetközi versenyeken is brillíroznak. A fajta helyzete viszont közel sem ilyen fényes: jelenleg évente alig 180 törzskönyvezett kuvaszkölyök születik Magyarországon. Ez riasztóan alacsony szám – egyes szakértők szerint már a kritikus szint alatt járunk.
„Nagy testű kutya, sokan nem vállalják a tartását. Egy tacskót például sokkal olcsóbb etetni” – magyarázza Attila, miért fogy a fajta népszerűsége. A tartási költségek és a megváltozott életmód miatt a kuvasz mára háttérbe szorult – pedig évszázadokon keresztül megbecsült őrzője volt a magyar vidéknek.
Attila nem elégedett meg az itthoni állomány szűkös génkészletével. Előbb a Vajdaságba, majd Erdélybe utazott, ahol még ma is használják a kuvaszokat eredeti szerepükben: nyájak, porták védelmére – olykor medvékkel is szembenéznek. Ezekből az erős, robusztus vérvonalakból származnak Ajándék és Avar szülei. És az eredmények nem maradtak el: Ajándék, alig 9 hónaposan már a fajta legszebbjének járó címet nyerte el, többek között a zágrábi világkiállításon. Az ónodi kiállításon pedig minden fajta közül ő lett a legszebb kutya. Testvére, Avar sem maradt le: a hortobágyi bemutatón a második legszebb magyar kutyaként végzett.
Forrás: BDR Média
Attila szerint a „tökéletes kuvasz” receptje nem egyértelmű. Van, aki az agárszerű, más a kaukázusi típusú kutyákra esküszik – ő maga a kettő közötti arany középutat tartja célravezetőnek. És ő nemcsak beszél erről, hanem tesz is: juhászoknak ajándékba ad kuvaszokat, hogy azok ismét munkakutyaként bizonyíthassanak a terepen.
„Tenyészthetünk bármikor fehér, kuvaszra emlékeztető kutyát, de akkor elveszik a történelmi fajtajelleg” – mondja határozottan.
A fiatal tenyésztőt nem a haszon hajtja, hanem a szenvedély. A jövőben küllembíróként is szeretne a fajta mellett dolgozni, kizárólag kuvaszokra specializálódva. Szerinte ugyanis nem elég életben tartani a fajtát – meg kell őrizni annak karakterét, külső jegyeit, és legfőképpen a történelmét.
