Mi az első dolog, amit sokan automatikusan tesznek, ha egy cuki kutya odajön hozzájuk? Megsimogatják a fejét. Az emberek számára a kis pofik, bolyhos fejecskék cirógatása ösztönös szeretetkifejezés. A kutyák azonban nem feltétlenül értelmezik ezt ugyanolyan kedves gesztusként – sőt, sok esetben kifejezetten kényelmetlennek érzik.
Azok, akik sok időt töltenek kutyák társaságában, általában tudják, hogy jobb választás a fül töve, a nyak vagy a mellkas környéke simogatás céljából. Ám mivel ez nem mindenki számára magától értetődő, érdemes megtanítani a kutyánknak, hogyan viselje el a fejsimit, ha mégis sor kerül rá.
Miért nem rajonganak a kutyák a fej simogatásáért?
A kutyák nyelvén a közvetlen szemkontaktus vagy föléjük hajolás egyfajta fenyegetést jelent. Fejsimogatás során pedig ezek a mozdulatok gyakran egyszerre jelennek meg. Ez könnyen szorongást válthat ki bennük, vagy egyszerűen csak kényelmetlenül érezhetik magukat. Egy hirtelen, az arcukhoz érkező kéz ráadásul megsérti a személyes területüket is – nem csoda, ha reflexből hátrahúzódnak.
Bár egyes kutyák tűrik, sokan inkább elfordulnak, elhátrálnak, vagy más jelekkel fejezik ki, hogy kellemetlenül érzik magukat: hátracsapják a fülüket, nyalogatják az orrukat, ásítanak vagy szomorú „bálnaszemekkel” néznek. Ezek mind annak jelei, hogy az adott érintés számukra nem esik jól.
Mit tehetsz, hogy megvédd a kutyádat a fejének paskolásától?
Az emberek általában jó szándékkal, szeretetből nyúlnak a kutyák feje felé. Nem hibáztathatók érte – de éppen ezért neked, mint gazdinak kell finoman közbeavatkoznod. Udvariasan, de határozottan kérd meg az illetőt, hogy inkább máshol simogassa meg a kutyádat. Hiszen te ismered őt legjobban, tudod, mely érintések esnek neki jól. Általánosságban a fül mögötti rész, a nyak és a mellkas mindig jó választás.
Így taníthatod meg kutyádnak, hogy jobban viselje a fej érintését
Bizonyos helyzetekben nem lehet elkerülni, hogy a kutya fejéhez érjen valaki. Ilyen például a nyakörv felhelyezése, a fürdetés, a szemcseppentés vagy a fültisztítás. Ilyenkor elengedhetetlen, hogy a kutyád képes legyen tolerálni ezeket az érintéseket. Ebben segít az ellenkondicionálás és a deszenzitizálás.
A deszenzitizálás során a kutyát fokozatosan szoktatjuk hozzá egy kellemetlen ingerhez – kezdetben kis adagokban. Az ellenkondicionálás lényege, hogy egy nemszeretett dolgot egy kellemes élménnyel társítunk. Együttes alkalmazásuk segít abban, hogy a kutya viselkedése megváltozzon a számára nehéz helyzetekben.
Ha kutyád étellel motiválható, válaszd a kedvenc falatkáját. Ha inkább a játék vagy a dicséret motiválja, használd ezeket jutalomként. Kezdd olyan enyhe fejérintéssel, amit még tolerál, és mindig az érintést kövesse a jutalom. Ne fordítva! Csak akkor lépj tovább, ha a kutyád már boldogan várja a simogatásokat, mert tudja, hogy jó dolog követi.
Lépésről lépésre – így építsd fel a folyamatot
Ülj le a kutyád szintjére, és óvatosan nyújtsd felé a kezed. Majd húzd vissza, és jutalmazd meg.
Ha már örömmel várja a kezed közeledését, érintsd meg finoman és röviden a fejét. Ezután ismét jutalmazd.
Ha a rövid érintést jól viseli, hosszabbítsd meg az érintés idejét, vagy apró mozdulatokkal simogasd meg többször.
Növeld az érintés erejét – de térj vissza az egyszeri mozdulathoz, és kezdd újra a lépéseket erősebb nyomással.
Amikor már a határozottabb mozdulatokat is jól viseli, változtass a testhelyzeteden: állj fel, és felülről közelíts. Ismételd az egész folyamatot ugyanúgy.
Fontos: a folyamat heteket is igénybe vehet. Dolgozz rövid szakaszokban, ne siettesd a kutyádat, és soha ne kényszerítsd! Ha elakadsz, bátran kérj segítséget kutyás szakembertől.
