Szó szerint farkasbőrbe bújt a világ legőrültebb farkaskutatója

Ha valaki valaha is azt mondta neked, hogy „ne vedd olyan komolyan a hobbidat”, mutasd meg neki Rick McIntyre-t. Ez az ember ugyanis szó szerint belebújt a farkasok bőrébe. És most nem képletesen. Volt idő, amikor egy kiállított farkasbundában járta a Yellowstone-t, csak hogy bárki megszólítsa, és ő farkasos ismeretterjesztésbe kezdhessen. Ezt hívta ő „cirkáló felvilágosításnak”. Az őrültség és a zsenialitás közti vékony határvonalon sétált – farkasbőrben.

De Rick nem egy szimpla showman. A világ egyik legnagyobb farkasismerője, aki 1995 óta a Yellowstone Nemzeti Park visszatelepített farkasait figyeli, és nem csak úgy mellékesen: 6175 napon át zsinórban. Igen, jól olvasod. Napi jelenlét, jegyzetek, hideg, hó, meleg, farkasok. Több mint 100 000 megfigyelés, 12 000 oldalnyi feljegyzés – és még mindig nem állt le.

A frissen magyarul megjelent Egy farkas diadalútja című könyvében az ikonikus „8-as példány” történetét meséli el. De ez nem csak egy farkas sztorija. Ez egy természet helyreállításának eposza. Mert a Yellowstone 1926-ra már teljesen elvesztette a farkasait – az utolsót kilőtték. És csak 1994-ben telepítettek vissza három falkát. McIntyre ezekre a visszatérő árnyakra figyelt irdatlan precizitással – és teljes odaadással.

A könyvben nem bulvármesét kapsz, nem is fantasy-farkasokat. Hanem valódi, dokumentált viselkedéseket, dátummal, időponttal, reakciókkal, dinamikaelemzéssel. Itt a 21-es hím nem egyszerűen „cukibb”, hanem a saját nevelt kölykeit is játszani tanítja, míg a 38-as csak etet. McIntyre nem projektál rájuk emberi érzéseket – csak megfigyel. De azért egy-egy személyes sztori becsúszik: például, amikor megjegyzi, hogy az apja sosem játszott vele. Kivéve egyszer, egy szívroham után. És ettől a farkasfigyelés is más szintre kerül.

Rick nem csak nézi a farkasokat. Kapcsolódik. Nem úgy, mint Mowat, aki évtizedekkel ezelőtt kiadott egy könyvet kamu megfigyelésekről, majd azzal védekezett: „a valóság ne álljon egy jó sztori útjába”. McIntyre viszont tényleg ott volt. Reggel 4-kor kelt, 5:26-kor találta meg a falkát, este 9:22-ig figyelte őket. Napi 16 órákon át, éveken keresztül. Nem tudod nem komolyan venni.

És mindezt nemcsak a tudományért csinálta. Hanem azért is, hogy másokkal is megértesse, miért fontos a farkas. Az első évben 25 ezer turistának mesélt farkasokról, úgy, hogy közben farkasbőr volt a vállán. Nem csoda, hogy a Yellowstone mai ökoszisztémáját sokan a farkasok visszatérésének köszönhetik – és McIntyre mániákus kitartásának.

Mert ha valami elromlik a természetben, azt nem lehet egy mozdulattal helyretenni. Évek kellenek hozzá. És emberek, akik hajlandók a fél életüket rátenni, hogy újra működjön az, amit az ember korábban szétszedett.

Rick McIntyre nem csak egy biológus. Ő egy farkasokkal szimbiózisban élő, megszállott krónikás. Egy mitikus figura a Yellowstone-ban. Egy ember, aki tényleg farkasbőrbe bújt – de csak azért, hogy az embereket megtanítsa: a farkas nem ellenség, hanem hiányzó láncszem. Egy olyan láncban, amit mi emberek szakítottunk szét.